Közlemények
Tanévnyitó Szülői értekezlet (2013. augusztus 01. csütörtök, 19:12)
Júniusi Gyerekhét! (2013. július 03. szerda, 12:01)
Nyári élet az Aranykapu Óvodában (2012. szeptember 03. hétfő, 21:42)
Képek a Nyuszi Bölcsőde építéséről (2011. július 06. szerda, 00:23)
Bölcsis ismerkedő (2011. máj. 11. szerda, 20:49)
Öko-projekt az Aranykapu Óvodában (2011. március 28. hétfő, 00:49)
Óvodai beiratás ás ovicsalogató (2011. március 22. kedd, 05:34)
TÁMOP 3.1.5. ÓVODA (2010. október 26. kedd, 22:00)

Szent Donát tisztelete Nyúlon

„Szent Donáthoz könyörögni,
Búcsú napján hálát adni
Hívősereg jött a hegyre,
Szállt az ének, áldjuk érte.

Hársfa alatt áll az oltár,
Lombok rejtik kápolnáját;
Szőlőhegyünk védőszentje,
Tekints ma is népeidre."
(Ének 1991-ből)

Az énekben fogalmazott és évente ismétlődő jámbor cselekedet bővebb felidézésére kerül sor, amikor a községi elöljáróság 1864-ben megválaszolja egy országos kérdőív pontjait. Ezek egyikére, amelyik a határban található földrajzi nevekre kérdez rá, három nevet hoznak föl, köztük a láthatóan fontosnak tartott és bennük érzékeny húrokat pengető Szent Donát-kápolnáét. A név által fölhozott, gondolat- és érzésvilágukat kifejező és megidézést kívánó soraik ma is élők, bennünk, késő utódokban is hullámokat vernek: „A Kis és Nagy Nyul hegyet elválasztó vonalba belyebb hatolva a hegybe ugyan a két hegyet elválasztó pont déli oldalán fekszik egy az őseink által épitetett, s általunk jó karban tartó, s tornyában két kis harangal diszeskedő, Szt. Donátus püspök, és vértanu, mint hegyek patrronusa tiszteletére szentelt Kápolna, melyben olykor isteni tisztelet is tartatik: ezen kápolna bal oldala mellett egy gyönyörü 100. éves lombos hársfa áll, mely lombjaival, nem a legkissebb szerü kápolnát, fél környékével eltakarja, s mint egy a zivatarok ellen védeni akarja; mely egyszersmind igen jó árnyat ád a Szt. Donátus vértanu napján, Augusztus 7.ke utáni vasárnap tartani szokott bucsu alkalmakor össze sereglett hiveknek, és az ezen fa alatt Isten igéjét hirdető egyházi szónoknak a nap sugarai ellen."
(tovább:Bővebben) A tisztelet megnyilvánulásáról egyébként vannak korábbi, sőt jóval korábbi adataink is. Az 1748-as Egyházlátogatási jegyzőkönyv a nyilvános körmenetek között szerepelteti a „Szent Donát püspök ünnepén az előirt ritus szerint" megtartottat. Az 1830-ban megesett látogatáskor a tisztelet már építményekhez kötötten említtetik: „Nagy Nyul hegyben található Szent Donát kápolnája, benne a szent ünnepén ünnepélyes mise tartatik. Mellette áll a harangtorony egy haranggal." Az 1876-os látogatás a megelőző elöljárósági jelentéssel egyezően adja meg a kápolna helyét, ¾ óra járásban jelölve meg a falu templomától való távolságát, és megjegyzi, hogy az oda jutás a hegyi emelkedőnek köszönhetően bizony nehézkes.
Bővebb információk olvashatók az 1912-es Vizitáció zárójelentésében, melyek a toronynak a kápolnával történő 1901-i egybeépítésekor elhelyezett emlékeztetőből merítenek, annak adatai azonban pontatlannak látszanak. Ezeket legcélszerűbb a kultusz és a kápolnaépítés történetének keretébe helyezve felhasználni.
Történeti vizsgálódásunk jelentheti a szent tiszteletének és a tisztelethely vele párhuzamosan jelentkező kialakulásának, majd a kápolna építéstörténetébe torkolló kérdésnek a boncolását. A végigjárásnak vannak egyszerű és bonyolultabb szakaszai, gond nélkül meglábolhatók váltakoznak a nehezebben pásztázható útvesztőkkel. Ezért ma még modellezéssel, történeti logikával kell megkísérelnünk a fejlődés egyes állomásainak összekötését. Van ennek a vállalkozásnak kirakójáték jellege is azzal együtt, hogy alighanem a legfontosabb láncszem hiányzik a láncolatból, vagy ha tetszik: a zárókő az események boltozatának a befejezéséhez.
A kultusz kezdetét, amely a szent csodáin: az összetört kehely darabjainak egybeforrásán, az ereklyéjét hozó villámsújtotta papnak sértetlenül maradásán alapszik, a 18. sz. első évtizedeire tehetjük. Híradások szerint ugyan a Rajna-vidéken, nálunk pedig Fertőrákoson már korábban is élt, de a törökjárta részeken ez lehetetlen lett volna. A történelmi sorscsapások után viszont megpezsdült a vallásos élet, a katolikus barokk törekvések pedig fölélesztették a szentek tiszteletét, és azt a hívők mindennapjainak részévé tették. Utak mentére szobrokat állítottak, Szent Donátét, a szőlők védelmezőjéét stílusosan a szőlőhegyeken. 1748-ban Nyúlon is megállapítják, hogy a plébánia területén több szobor és kereszt is van, köztük lehet a szenté is, ha egyszer körmenetet vezetnek hozzá.
Az ilyen szobor állítását a lakosok kérelmére a kegyuraság vállalhatta. Erre azért gondolhatunk, mert ekkor már több német nevű család letelepedett a hegyben, ők magukkal hozhatták a kultuszt, a kegyuraság pedig éppen ekkor már fölállított egy másik szobrot is: a Mária-képet a Szurdok alján. (Sajátosan mindkét alkotás a veszprémi püspök birtokának a határán áll.) Amikor tehát 1912-ben 1710-re teszik a kápolna építését, értesültségükön talán inkább a szobor létesítését kell értenünk.
Rangosabb volt az út menti szobor, ha szokás szerint egy kis fülkében állt. Az ilyen fülke már előképe lehetett a fölépítendő szentély apszisának. Hogy legyen szentély és hozzá tartozó kápolnatest, ezt a kultusz magasabb szintre emelése hozhatta magával: ha a körmenetet misével fejezték be, kellett az oltár, előtte valahány pad is, rossz idő esetére. Ezek – láttuk – 1830-ban megvannak, sőt harangtorony áll mellettük.
Hosszú az idő 1710, illetve 1748 és 1830 között? Kettejük között mégis mikor épülhetett meg a már majdnem mai kápolna? A 18. vagy inkább a 19. században? Látszólag van egy válaszadónk: a pannonhalmi 2009-es kiadású Monostori szőlő- és borgazdálkodás című kiadvány bennünket is bevon a történeti fejtegetésekbe: „Szent Donáthoz (augusztus 7.) a 18. század óta a villámcsapás és a jégeső elhárításáért könyörögtek. A nyúli hegyen kápolnát szenteltek tiszteletére." A könyv ugyan emlegeti a 18. századot, de csak mint a kultusz kezdetét. Ugyanakkor az 1830-as jegyzőkönyv szövegén nem érezni a büszkélkedés örömét, ami átsütne rajta, ha a kápolnaépítés ideje még közeli lett volna. Talán pontos dátumot kapunk egy föltételezett, a 18. század végéhez közeli Látogatási jegyzőkönyvből, ehhez azonban ezen a nyáron már nem lehet hozzáférni.
A kápolna 1830 utáni alakulásának 1912-es adataiból azt mindenképpen elfogadhatjuk, hogy a külön álló harangtornyot a homlokfalra épített tornyocskával váltották föl, ami jelenthetett kápolna és torony összekapcsolásából következő bővítést is. Megemlékezik a jegyzőkönyv a toronyba került két kis harangról is, amelyek egyikét a kegyúrként szereplő Szombathelyi Papnövelde, másikát nyúli uradalmuk bérlői, a Markovszky-testvérek adományozta. Az egyik kis harangot a középkori hagyományokat alapul véve viharjelzésre, viharűzésre szentelték.
Ma előttünk áll a kedves, mértéktartó kápolna, belsejében a Szent Donát-oltárral és fölötte a vértanú püspök régen megfestett képével, a hegyi hívek maroknyi csoportját leültetni alkalmas padokkal, pici orgonával és áhítatot keltő bensőséges mivoltával.
A hegyre látogató búcsús közönség pedig a kezdő ének szavaival most is az immár három évszázados vágyait/kéréseit terjeszti elő:

„Állj közénk, ha baj kerülget,
Vedd imánkat kezeidbe;
Megmaradjunk – segíts minket –
Jó magyarnak, kereszténynek."

Dr. Ábrahám Imre

Lépj kapcsolatba velünk

Hírlevélre való feliratkozás

Használati feltételek

Egyéb információk

Pályázati fejlesztések településünkön