Közlemények
Tanévnyitó Szülői értekezlet (2013. augusztus 01. csütörtök, 19:12)
Júniusi Gyerekhét! (2013. július 03. szerda, 12:01)
Nyári élet az Aranykapu Óvodában (2012. szeptember 03. hétfő, 21:42)
Képek a Nyuszi Bölcsőde építéséről (2011. július 06. szerda, 00:23)
Bölcsis ismerkedő (2011. máj. 11. szerda, 20:49)
Öko-projekt az Aranykapu Óvodában (2011. március 28. hétfő, 00:49)
Óvodai beiratás ás ovicsalogató (2011. március 22. kedd, 05:34)
TÁMOP 3.1.5. ÓVODA (2010. október 26. kedd, 22:00)

A nyúli templom története

Templom.jpg

(Módosított összefoglalás) mely megjelent három részben a Nyúli Hírek három egymást követő számában 2009-ben

Előzmények: hogy Nyúlon régóta volt már templom, arról a település történetének utolsó harmadából van híradásunk. Ez az írás egy a török után is használt építménynek az állapotát méri föl, de a megszólaltatott tanúk vallomásaiból az is kiviláglik, hogy egy régi templomról van szó. Ami a korát illeti, arról is vannak legalább közvetett bizonyítékaink. Bedy Vince A győri káptalan történetében (Győr, 1937) emlegeti azt az 1527-es okiratot, melyben Söptéry Mihály nyúli káplán közjegyzőként szerepel. De rendelkezünk ennél korábbival is: a Bakonybéli apátságnak, a falu legkorábbi birtokosának egyik 1366-os oklevelében találkozunk az akkori nyúli plébánossal, aki egy birtokperben tanúskodik. Ha elfogadjuk, hogy ők nemcsak egy plébániához, hanem egy templomhoz is tartoztak, akkor kimondhatjuk, hogy Nyúlnak már a 14. században is volt szentegyháza. Ezt megerősítik a mostani templom egykorú, de számunkra eddig ismeretlen építéstörténeti feljegyzései, amelyek a régiről, mint késő középkori épületről és annak gótikus szentélyéről beszélnek. (Ennek, ha még régebben volt is elődje, az csak egy kis temetőkápolna lehetett.)
Ezen első templomunk 17. század végi látleletét olvashatjuk az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben. Megtudjuk belőle, hogy a megelőző „zavarokban", vélhetően az 1696-os rácdúlás idején leégett, a látogatás idején már frissen befedett állapotban volt, falai viszont még őrizték a pusztítások emlékét, sőt a külön álló toronyé romladozók voltak. Nem volt biztató a belseje sem: romos az oltár, nincs keresztkút, nincs karzat; de azért a templomi szolgálat kisebb tárgyai jobbára megvannak. Kimondott díszként csak egy nagy feszületet, valamint a passaui csodás Mária-kép másolatát tudják jegyzőkönyvbe venni. (A másolat a középkori zarándokok révén kerülhetett ide.)
Hiányos a hívek emlékezete is. (Többszöri nagymértékű lakossági cserélődés!) A megkérdezettek bizonytalanok a templom címének: a valamikori fölszentelés titulusának, vagyis a templom védőszentjének a megnevezésében. Amikor „állítólag" megjegyzéssel Mindenszentekben állapodnak meg, akkor is csak olyan érveket hoznak, hogy a valamikori plébános Mindenszentek napján misét, körmenetet tartott, és hogy fönnmaradt a tiszteletükre hímzett templomi zászló. (Az egyházlátogatókat különben nem plébános fogadja, mert az ekkor nincs, helyette a hét szabad művészet nevű iskolai fokozat nyelvészeti, tehát első osztályát végzett civil személy szolgál)
A jegyzőkönyvön kívül figyelemre tarthatnak számot az új templom előtti időben készült II. József-féle katonai fölmérés információi is. Térképre vitt adataiból kiolvasható, hogy a régi és majd annak helyén az új istenháza is a valamikori Nagynyúlnak a közepén épült. (Kezdetben nem különült el Nagy- és Káptalannyúl, hanem együtt tették ki Nagynyúlt, amely így a mai Béke utca elejétől körülbelül a Kossuth utca 82. számig terjedhetett. A középpontot a nem is olyan régi Pap köz és az átellenes Radó köz jelölte ki.) Látszik még az is, hogy a régi szentegyház kelet-nyugati tájolású, tehát keletelő volt, és harmada, ha lehetett a későbbinek. A térkép egy rövid írásos feljegyzéshez tartozik, abban a templomról azt állítják, hogy erős, szilárdan álló építmény. (Ha nem így lett volna, a nem sokkal későbbi átalakítási elképzelésekben nem merült volna föl a megtartása.)
Az épület más mutatóiról csak föltételesen beszélhetünk. Mi lehetett pl. a falak anyaga? Kő aligha, mert a mostani beavatkozás ezt kizárja, de tégla (vályog- vagy égetett) már igen, ha egyszer három-négy századon át képes volt szolgálni. Égetettnek kellett lennie, tekintve, hogy 1698-ban a torony esetében omladozó, nem pedig málladozó falakról esik szó. Teteje - ahogy általánosan - minden bizonnyal fazsindelyes volt. A templomajtó többnyire délről szokott nyílni, belül pedig az oltár a keleti félkörben, az apszisban állt, hiszen így láthatták benne Krisztust, a Fényt.
A tárgyalt előzményektől jó adatokkal köszönhetünk el, mert a katonai fölmérést megelőzően az 1748-as újabb egyházlátogatás is jó állapotban, jó karban lévőnek könyveli el a régi templomot, ráadásul a hívek pénzén frissen tatarozottnak.

Miért vált szükségessé új templom építése?
Erre a múltbeli dokumentációk két okot említenek. Zichy Ferenc győri püspök a Helytartótanácshoz 1774-ben intézett beadványában a hívek megnövekedett számára és a régi templom rossz állapotára hivatkozva kezdeményezte egy újnak a létesítését. Salamon István, az építkezés idejének plébánosa egy 1788-as kérvényében szintén „szükségből és illendőségből megépített"-nek mondja az akkor már fölépült és fölszentelt újat. A hivatkozás és említés egyik-egyik indoklása azt jelenti, hogy a réginek a minapi jó állapota időközben leromlottá lett: az emlékezet és a följegyzések szerint is tűz martalékává vált. (A csapás összefügghetett az 1763-as nagy komáromi földrengéssel. A tűzvész következményéről még a száz évvel későbbi egyházlátogatás jegyzőkönyvében is olvashatunk.)

Az építés körülményei, a templom berendezése, felszereltsége
Hogy mitől meddig folytak az építkezések, arra a választ a források eltérő adataiból kell kihámoznunk. Úgy tűnik, hogy a korábbi egységes álláspont helyett, ami szerint 1769-től 1775-ig tartottak, a Székely Zoltán 2006-os szakvéleményéből és a most megismert korabeli adatokból ítélve inkább az 1774 és 1778 közötti időre gondolhatunk. A terveket a hatóságilag ajánlott típust alapul véve ─ mely akár Fellner Jakabtól, a tatai Esterházyak építészétől is származhatott ─ Fritsch A. Ferenc magyaróvári építőmester készítette, aki egyben a kivitelező is volt. (Nevét Genthon István: Magyarország művészeti emlékei c. könyvéből már eddig is ismerhettük.) A templom alaprajzául az akkor általánosan használt nyújtott téglalapú rajzolat szolgált. A téglát, mint építőanyagot az 1876-os hivatalos látogatási jegyzőkönyvből kiolvashatóan helyben égették, kézi munkáról és fuvarról pedig a hívek gondoskodtak.
Magát az építtetőt Salamon plébános Mária Terézia királynőben jelöli meg, tőle eltérően viszont a most megismert Plébániai Kasszák Aktájának egykorú adata szerint a nyúli templom a magyar királyi udvari kamara pénzén, de az éppen megüresedett veszprémi püspökség (fel nem használt) jövedelmei terhére épült meg. (Ahogy azt az 1876-os jegyzőkönyv fogalmazza: „Létesítve az akkori kegyúr által." A nagyobbik kegyúr pedig 1777-ig valóban a veszprémi püspök volt, míg a kisebbik a Győri Káptalan, ők a falu legnagyobb birtokosai.)
Számunkra talán többet mondanak az új épületre vonatkozó tervezgetések, elképzelések, amiket most már módunkban áll ismerni. Kiderül róluk, hogy alapvetően két irányba indultak. A fő kérdés ugyanis így hangzott: bővítsék-e a régit, vagy épüljön új? Döntöttek: lett a templommal együtt plébániát és iskolát is építő új, bár az volt a legköltségesebb, és erre akár büszke is lehet az utókor. A csak átalakítást célzó kétvariációs terv kérdése pedig úgy szólt, hogy hosszabbítsák/növeljék-e a középkorit, mégpedig a) a szentély felől, a hajó megtartásával, b) hosszabbítva a hajónál úgy, hogy a szentély megmaradhasson. Nem világos, hogy az utóbbinál megtartottak volna-e valamit a hajóból. Mindenesetre ezek a régit bővítő változatok reprezentálták volna a település folyamatosságát, világuk pedig közelebb lett volna a falusi hívekéhez.
Arra a kérdésre, hogy miért változtatták meg a régi templom tájolását, nem találni fogódzót. Oka lehetett statikai, vagy, hogy az egyszerűbbnek tűnő megoldást választották, de nyomos érvként hathatott a veszprémi útnak a falut újabban átszelő nyomvonala is, leginkább pedig talán az újnak a nagy mérete.
Minden új házat be kell bútorozni: használt vagy új berendezési tárgyakkal ellátni, beépített vagy elmozdítható elemekkel fölszerelni - mit lehet tudni a nyúli templom ebbeli dolgáról? Nos, a fölszentelés után Salamon István fölméri a helyzetet, aminek alapján bejelenti a kiegészítésre szóló igényét. Ezek szerint van sekrestye, fő- és mellékoltár, szószék; tervek a padokra is időben rendelkezésre álltak, de hogy már ekkorra elkészültek volna, arról nem beszél. Nagyon hiányosnak tünteti föl viszont az istentiszteleteken használt tárgyak leltárát: mindössze két kelyhet, egy áldoztató kelyhet, egy szentségmutatót és két nagyon kopott miseruhát, végül két miseinget tud fölsorolni. A leltár relatíve is szegényes, mert - mint írja - más új plébánia, lelkészi hely jobban is el van látva, de még alapítványa is van, amiről Nyúlon szó sincs.
A templom megépülte után változás történt a patrónus jogi személyében: a veszprémi püspökség nyúli birtokát a szombathelyi új egyházmegye papnöveldéje kapta meg. Ez azt jelentette, hogy a templom, de legalább a szentély kifestetése már az új kegyúrra maradt, és ezt Szily János püspök, aki korábban Győrött Zichy Ferenc mellett szolgált, a népszerű és jó hírű templomfestőre, az osztrák származású, de Sopronban élő Dorfmeister Istvánra bízta. A mester a megbízatást magas színvonalon teljesítette: a képek (freskók, al seccok és olajfestmények) egész munkásságának is a javát jelentik. Világukba belépni három írás segít nekünk. Karácsonyi Sándornak a Dunántúli Hírlap 1926-os karácsonyi számában megjelent elemző ismertetése; Zsámbéky Monikának a templomfestő Dorffmaisterről az 1995-ös szombathelyi kiállítás kapcsán írt áttekintése és Székely Zoltán művészettörténeti értékelése.
A Szűz Mária mennyei megkoronázását megjelenítő mennyezeti freskó - két méltató is ezzel kezdi a bemutatást - különösen szép dicséretet kap Karácsonyinál. A folytatásban a fél kupolában Szent István vértanúsága kerül megfestésre, az oldalfalak freskói pedig mintegy a főoltár képét folytatva vonultatják a szentek seregét, bennük a jobb oldalon Szent Norbert, baloldalon pedig Loyolai Szent Ignác kiemelt alakja köti le a figyelmet. Mindkét oldalon ott tündökölnek a magyar szentek is: egyiken Szent Imre és Boldog Özséb, a másikon Szent Erzsébet és Szent Margit. (Szent Norbert szerepeltetését indokoltnak tudhatjuk: a túróczi premontreiek a középkorban feudális birtokosok voltak Nyúlon, és Norbert a rend megalapítója; de az is sugallhatta a választást, hogy a szentély, mint helyszín fölidézi a szent mélységes oltáriszentség-hódolatát, ami az egész barokk vallásosságra is jellemző, Szent Ignácnak pedig döntő szerepe volt a reformációt követő katolikus megújulás kibontakozásában.)
A két olajfestmény a két oltárkép. A főoltáré a Mindenszentek dicsőségét és tiszteletét hirdeti, amikor egy hosszanti tengely két oldalán perspektívás ábrázolással, alulról felfelé haladva csoportokban és jeles képviselőkben megjelenítve és a szokásos jelképükkel ábrázolva fölfesti az ó- és újszövetségi szentek seregét úgy, hogy vele a sokaság, sőt teljesség illúzióját kelti. Az akkori mellékoltár képe pedig nem más, mint a most visszahelyezett nagyméretű Feszületkép.
A főoltár festett látszat architektúra karéjában áll, benne két pár oszlop, a szárnyakon pedig kötött vakolatra festve Szent István és Szent László szürkés tónusú alakja őrködik. A diadalív díszei virágfüzérek és barokk pufók angyalkák, továbbá a három főangyal alakja, míg a mellékoltár képe fölött angyal tartja Veronika kendőjét.
A berendezések közül a főoltár, a szószék és a padok szintén Dorfmeister tervei nyomán készültek el. Ismeretlen viszont a szerzője a jelenleg rossz állapotban lévő, „Mária (vagy a gyermek Jézus) bemutatása a templomban" témájú értékes faliképnek.
Festés/festmények és faragványok, jellegzetes témák és építészeti illúziós megoldások: elsősorban ezek testesítik meg a nyúli templom művészeti irányzatát, a késő barokk stílust.

Alakítások, restaurálások
Ilyenekről 1876-ig nem történik említés, akkor viszont a szombathelyi szeminárium kívül-belül restauráltatta és új díszekkel látta el a templomot. Ugyanakkor fölvetődik, hogy nagyobb ünnepeken ez a második istenháza is szűknek bizonyul.
Ezt követően az I. világháború alatt alakítottak a templombelsőn. 1916-ban Domonkos István plébánossága idején létesítettek két új mellékoltárt: egyet a meglévő Szentkereszt-oltár helyén Jézus Szíve, egy másikat pedig a szószék addigi helyén a Lourdi Szűzanya tiszteletére. (A szószéket a templom közepén az oldalfalra helyezték át, a Feszületképet pedig vele szemben a keleti falra függesztették föl. Felújítás címén átfestették a freskókat is, de ez a beavatkozás művészileg károsnak bizonyult Az átalakítás költségeihez egyébként nagyban hozzájárultak az Amerikába kivándorolt nyúliak is.
Nagyobb munkálatok folytak 1925-27 között, László János plébános és Csicsay Benedek kántor idejében. Szerkezeti bővítést jelentett a kórustér nagyobbítása: újabb tartóoszlopok fölött mélységében növelték a meglévő keskeny barokk karzatot, majd oldalszárnyakat nyújtottak belőle a falusi, illetve hegybeli legények számára. Ezzel feleltek az ötven évvel korábbi bővítési igényre, és csináltak helyet az új, kétmanuálos, pneumatikus rendszerű 15 regiszteres Angster-orgonának. A megoldás mai szemmel durvának tetszik, és ebben a formájában stílustörést is jelent.
Sor került egy másik műveletre is: fölújították a két oltárképet. Ugyanezek nagyhatású restaurálását végeztette el Bognár Zénó plébános valamikor 1960 körül. Vele egy időben rövid időre eltüntették a víznek a szentély falain jelentkező romboló munkáját.
Belül is, kívül is jelentős és látványos renoválást, alakítást végeztetett 1978-81 között Szuchentrunk Mihály plébános. Ekkor az új liturgikus reform követelményeinek megfelelően átrendezték a szentélyt: miután elbontották az áldoztató rácsot és a hajóba ékelődőn megnövelték a területet, elhelyezték benne a szemben miséző oltárt. Kifestették az egész templomot, ehhez kapcsolódva a freskókról lefejtették a korábban ráhordott réteget. Injekciós technikát alkalmazva nem kis vállalkozással kísérletet tettek a falak már-már vészes nedvesedésének megállítására is. Átfestették a külső vakolatot, a lábazatot műkőlapokkal vették körül, tetőjavítást végeztek, és bádogra cserélték a toronysisak borítóját.
A nyúli templomot már ez a restaurálás is a környék egyik legszebb műemlékévé avatta.
A legújabb, az ismételt külső-belső felújítás és vele párhuzamosan a berendezésekben való át-, pontosabban visszaalakítás, tehát a 2004-től 2007-ig tartó szimultán tatarozás- renoválás-restaurálás őrizni fogja Bausz András plébános kitartó munkájának, a Képviselőtestület hathatós segítségének és a pályázati pénzalap mellett a hívek-támogatók áldozatkészségének  egyikük szívós szorgalmazásának és bőkezűségének  az emlékét. A nagyigényű munkákban a falak elfűrészelésével megismételték a szigetelést, kívül-belül leverték a vizes vakolatot, újravakolás után a teljes felület megkapta a szakszerű és stílusos színezést, kicserélték a cseréptetőt, megint rézlemez borítja a toronysisakot, lecsiszolták és kiegészítették az eredeti kelheimi járólapokat.
Mivel a megváltozott társadalmi viszonyok és az istenháza mindennapjainak átalakult rendje nem indokolnak egyes korábbi belső átrendezéseket, a Képviselőtestület visszaállította az eredeti Szentkereszt-oltárt, a Mária-oltár helyére visszakerült a szószék, a mellékoltár-szobrok pedig fakonzolra állítva a templomhajót díszítik. (A lecserélt oltárokat más településen állították föl.)
A nyolcvan évet szolgált elhasználódott orgonát szintén a most zárult nagy restaurációs szakaszban, annak bevezetéseként cserélték újra: a meg lévő sípanyag felhasználásával a réginek a kibővített szekrényébe helyezve építette a Portatív Orgonaépítő Bt. pannonhalmi mestere, Takács Péter. Ez a hangszer más rendszerű: csúszkaládás, 64 soros Setzer-kombinációval ellátott 25 regiszteres orgona, amely méltóképpen szolgálja a liturgiát, és kiválóan alkalmas hangversenyek tartására is.

dr. Ábrahám Imre (2008)

(A módosított változat megírását Székely Zoltán tanulmánya (A nyúli rk. Plébániatemplom. Művészettörténeti szakvélemény. 2006), illetve dr. Serfőző Szabolcs és társa Dorfmeister munkásságának 2008-as kutatása tette lehetővé.)

JEGYZETEK (Ki építtette a nyúli templomot?)
A templomtörténetben nem kapott helyet a Mária Terézia-történetek sorába illő szerencsés végű balesetnek és a hatására született kegyes fölajánlásnak a fölemlegetése. A mellőzés oka, hogy másutt is hallani-olvasni ehhez hasonló hagyományról, így Mosonban és Keréktelekin, továbbá mert kutatásaink legutóbbi fázisában minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a királynő 1775 nyarára tervezett pannonhalmi látogatása elmaradt, így nem járt Nyúlon se.
Szokás az 1778-ban Őfelsége kincsestárából kapott ereklyére és kehelyre is úgy tekinteni, mint a templomunkhoz való személyes kötődése bizonyítékaira.. Az adomány kísérőirata azonban erre nem ad alapot, mert az pusztán az udvari püspök hitelességet igazoló tanúsítványa. Annyit tudni, hogy ilyen ajándéknak más templomok is örülhettek (pl. Szombathely, Kloster Wald), mivel a királynő ekkortájt gyóntatója sugalmazására szétosztotta az egyházmegyék között gyűjteményének számos darabját.
Végül is Mária Terézia szerepe abban összegezhető, hogy 1774 októberében a győri püspök kérelmére személyesen engedélyezte a nyúli templom megépítését, és hozzájárulását adta, hogy a költségeket a veszprémi püspök nyúli birtokának a jövedelméből, amivel ekkor mint királynő rendelkezett, fedezzék.

Lépj kapcsolatba velünk

Hírlevélre való feliratkozás

Használati feltételek

Egyéb információk

Pályázati fejlesztések településünkön